"Nincs jogom ezt kérni bármelyikőtöktől, de követtek engem, még egyszer, utoljára?”

Az oldal, ahogyan eddig is, továbbra is zárva van és nem tervezem kinyitni.

Nem tűntem el az éterből, és nem álltam meg az alkotással sem. Egyszerűen csak sok dolog történt, ami felforgatta az életemet és nem éreztem motivációt arra, hogy az oldallal tovább törődjek, hogy bármit is feltöltsek, hogy bármit is megosszak saját magamról.

Mégsem volt szívem törölni az Amaterasu-t. 
Kaptam valakitől azért, hogy ne a fióknak rajzoljak és írjak. Ez a hely, ha olykor motivációmat vesztve hanyagoltam is, sokat jelentett számomra. Az Amaterasu számomra azt jelentette, hogy valaki hisz bennem. Ez pedig motivált abban, hogy kommunikáljak másokkal és alkossak magam és mások örömére (?), hogy akarjak fejlődni és feljebb törni.

Amaterasu a shintoista vallás napistennője, aki a történet szerint elrejtőzött egy időre. Nem a szándékos párhuzamért, amint fentebb említettem, a motiváció hiánya miatt álltam le a szerkesztéssel, de mindig is hittem egy kicsit a nomen est omenben.

Bánom, ahogyan sokszor viselkedtem, bár gyerek voltam, bánom, hogy nem tudtam felülkerekedni bizonyos dolgokon, és hogy nem töltöttem fel ide többet. Ahogy visszaolvasok, úgy látom igazán, mennyit változtam, és mennyit változott a világ körülöttem. 

Valószínűleg csak magamnak írom ezeket a sorokat. Aki idetévedt, vagy a semmit látta, mintha megállt volna az idő, vagy egy jelszóval zárolt oldalt. Mégis, köszönöm Nektek, akik kísértetek ezen az úton, akik felnéztek, egy-egy szóval bátorítottak, vagy építő kritikát fogalmaztak meg. Minden jó és rossz hozzásegített ahhoz, aki most vagyok. Hálás vagyok mindenért. Ti tettétek széppé az életem egy nehéz és sötét szakaszát.

Ha tudtam volna, milyen sötét lesz később...

A jövőben tervben van egy másik személyes oldal létrehozása, leginkább magamnak. Sokan nincsenek már velem azok közül, akik kísértek és elindítottak az úton, hogy tovább jöjjenek velem, de a sok tanulság között az évek során az egyik épp ez volt: nem függhetek másoktól. Hinnem kell abban, hogy képes vagyok arra, amit el akarok érni. Nem lesz mindig, aki noszogasson.

Egy azonban biztos: mindig kisüt a nap.

Köszönöm, Amaterasu!